TORDAS-GYÚRÓI TÁRSULT EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG

2016. október 18.

Az örömhír emberei, avagy az evangélikus ifjúság áldott hétvégéje - Udvaros Dóra beszámolója



Október 14-én, péntek délután indultunk útnak. Az úticél Súr volt.


Olyan áldott helyzet adódott, hogy nem fértünk el egy kocsiban, így két autóval utaztunk, az év legszebbnek választott falujába. Nyolcan érkeztünk a Komárom-Esztergomi Súrra , hét ifis és evangélikus lelkészünk személyében. Hatalmas parókia, kedves emberek, szíves vendéglátás fogadott minket, és kísért végig, egész hétvégén. Szeretünk az ifisekkel nagyokat túrázni, kirándulni, amire adódott is lehetőségünk. Így szombat délelőtt nekiindultunk a hosszú útnak.  Megcsodálhattuk a zarándokok által oly’ kedvelt csatkai  szent kutat és Kálvária hegyet, járhattunk réteken, völgyekben, megmásztunk emelkedőket, sétáltunk erdőben, hulló falevelek között. Mind-mind Istent dicsérték, jóságáról meséltek és bármely hosszú is volt az út, nem voltunk egyedül. 
Szombat este Nagy Gábor tartott ifiórát, aminek a súri ifjúsággal együtt lehettünk részesei. Úgy érzem, nem túlzok, ha azt írom, olyan este volt az, amit sosem felejtünk el, amire örömmel és szívesen gondolunk vissza.  Játszottunk, beszélgettünk, dicsértük az Urat, nevettünk, értékes pillanatokat töltöttünk együtt, amiért hálásak lehetünk mind. Biztos vagyok benne, hogy mindenki kapott valamit attól az estétől, ami majd a mindennapokban arra sarkallja, hogy jobb ember legyen, igyekezzen minden emberhez szeretettel viszonyulni és ne felejtse el, az Isten mindenkit szeret. 
Számomra különleges alkalom volt a súri Istentisztelet. Minden ifis fiú tátott szájjal, mozdulatlanul hallgatta Zsoltbát, és ezzel mi lányok sem voltunk másképp. Könnyek gyűltek a szemembe.  Minden szó a szívemig hatol és megérintett.  Az Istentisztelet után, együtt énekeltünk az ifjúsággal, ezzel megköszönve a szeretetet, amit felénk tanúsított minden ember, akivel utunk során találkozhattunk. A fiúk ezután hazaindultak, mi, lányok, azonban Zsoltbával tartottunk Nagyvelegre is. Az Istentiszteletet ott is ő tartotta, majd a kedves családja látott minket vendégül ebédre. 
Olyan sok félék vagyunk, annyi mindent vittünk magunkkal péntek este Súrra, volt aki súlyos terheket, bánatot, kétségbeesést, fájdalmat és volt olyan is, aki boldogságot, örömöt, elégedettséget, bizakodást pakolt be a hátizsákjába. Bár mindannyian különbözőek vagyunk, abban biztosan hasonlítunk, hogy vasárnap délután boldogan és reményekkel telve indultunk haza, magunk mögött hagyva minden rosszat, Istenben bízva. 
Nem lehet elég sokszor hálát és köszönetet mondani ezért a hétvégéért. Hálát adni a barátokért, az együtt töltött „örömöspercekért”, hálát adni a Feltámadott Jézusért, Isten mindennapi gondviseléséért és végül, de nem utolsó sorban, hálát adni egy olyan Lelkészért, aki idejét nem sajnálva, szeretettel és kedvességgel viszonyul mindig hozzánk, aki egy ilyen hosszabb útra is elkísér minket, és mindig mellettünk van, ha szükség van Rá! 









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése