Négy hónap telt el, mégis olyan távolinak tűnik. Valószínűleg azért, mert közben két évszakot is váltottunk. A nyári gondtalan együttlétet az óvoda-iskola-munkahely nyüzsgése és stressze követte. Bennem még mindig sokszor felmerül az augusztusi tábor egy-egy történése. Közben már a következőt várom.
Az alábbiakban álljon itt egy pár gondolat arról, hogy a táborszervezők közül ketten milyen élményekkel ültek le meginni egy kis vizet és kávét pár perccel azután, hogy az utolsó gyerek is elhagyta a parókia udvarát.